Én nagyon vigyázok a drótokra, azóta, hogy Tücsök volt oly szíves és a karácsonyfa égőjének a drótját kettéroppantotta. Még szerencse, hogy abban lényegében nincs áram, így csak megcsípte egy kicsit. Ez persze az első karácsonyfa volt. A másodiknál ez már fel sem merült, mert 1. eldugtam a drótot, 2. nem is akarta megenni.
A karácsonyok egyébként nagy bulik voltak. Sutyi és Tücsök borzasztóan szeretett ajándékot kapni, mondhatni, ha ajándék, akkor azt csak ők kaphatják. Ezért persze nekik ugyanúgy dísztasakba kellett tenni, mert az a legizgisebb, hogy ki kell túrni a tasakból az ajándékot.
Ők egyébként is komolyan vették az ünnepeket. Készültek rá, tetszett nekik, hogy mindenki nyüzsög, sőt, még fel is köszöntöttek, ha látták, hogy az ajándék, ami a csomagban van mégsem az övék.
Karácsony napján közösen díszítettük a karácsonyfát. Mindig tudták, hogy Ez a Karácsony, és várták az estét, amikor minden készen van, és jön az ajándék... Kedves volt, ahogy sürgettek, és az is, ahogy soha nem mulasztották el megcsodálni a "művemet" a fedíszített karácsonyfát.
A mai napig mindig veszik nekik ajándékot. És magam előtt látom, hallom, ahogy Tücsök kéri, nyomjuk meg a játékját, és hallgatja a belőle jövő karácsonyi dalt.
